„Verba volant, scripta manent.”
A szó elszáll, az írás megmarad. – Legalábbis egy darabig.
Aztán az asztalról a polcra kerül, onnan a szekrénybe,
majd egy
dobozba, végül pincék, raktárak mélyére.
Sötétség, nyirok, penész, rovarok és az írás is „elszáll”.
A múltból ránkmaradt, vagy épp napjainkban születő,
bennünket körülvevő tárgyaknak van egy kézenfekvő,
de ritkán emlegetett közös tulajdondága.
Hozzánk hasonlóan, születésük pillanatától kezdve ezek is
pusztulásra vannak ítélve.
Ez visszafordíthatatlan és megállíthatatlan.
Abszolut értelemben, tehát restaurálás nem is létezik,
azaz lehetetlen ezeknek a tárgyaknak kezdeti, kiindulási
állapotát visszaállítani.
Egy negyven-ötven éves „darabból” sem lesz már
vadonatúj, nyomdaszagú, friss példány.
Annyit azért megtehetünk, hogy életüket, emberi
mérték szerint a lehető leghosszabbra nyújtsuk.
Megtehetjük, hogy vizuálisan és funkcionálisan
a lehető legközelebb kerüljünk az eredeti állapothoz.
Annyi új anyagot és olyan kezelést alkalmazva amennyi
minimálisan szükséges – annyit megőrízni az eredeti
tárgyból amennyi maximálisan lehetséges.
Hogy az iratok, a grafikák, a könyvek elöregedése,
pusztulása mikor következik be, rajtunk is múlik.
„A könyveknek megvan a maguk sorsa” – tartja a mondás.
Ha van rá lehetőségünk, éljünk vele, hogy ez a
sors kevésbé legyen mostoha.
Könyv-; és papírrestaurátor vagyok, több mint harminc
éve foglalkozom könyvekkel (beleértve a mai kötéseket is).
Gyakorlatom van grafikák, térképek, aprónyomtatványok,
iratok restaurálásában. Készítettem, részben grafikák
és iratok raktári tárolására szolgáló szabvány,
részben műtárgyak tárolására használt egyedi dobozokat.
Terveztem és készítettem díszdobozokat is. Értek a
papíros szakmához kapcsolódó egyéb munkafolyamatokhoz
(paszpartuzás, keretezés, kasírozás stb.).
Szakmai út:
1978. óta dolgozom múzeumi területen
1989-ben “Miniszteri dicséret”
1996-ban tanácsosi
1998-ban főtanácsosi cím
1999-ben egy hónapos szakmai továbbképzés
(Róma,“Istituto Centrale per la Patologia del Libro”)